Nagy-Britannia egyik leghírhedtebb bűnözőpárjának női tagja évtizedeken át úgy élt, mintha átlagos családanya lenne. A családi otthon falai mögött azonban elképzelhetetlen bűncselekményeket követtek el.
Férjével együtt több fiatal nő meggyilkolásában és szexuális bántalmazásában vett részt. Áldozataik között saját gyermekeik is ott voltak.
A pár több mint húsz éven keresztül követett el olyan kegyetlen tetteket, amelyek ma is nehezen felfoghatók.
Mi vezetett ahhoz, hogy egy látszólag átlagos fiatal nő Nagy-Britannia egyik legismertebb sorozatgyilkosa lett? Tényleg hétköznapi volt valaha, vagy már a gyermekkorában is voltak olyan jelek, amelyek későbbi életére utaltak? A történet megértéséhez először a korai éveit kell megvizsgálni.
Kívülről rendezett család
A később Rosemary Westként ismert nő 1953-ban született Észak-Devonban. Szülei hat testvérével együtt nevelték. Édesanyja már a születése előtt súlyos depresszióval küzdött, és elektrokonvulzív terápián, vagyis ECT-kezelésen vett részt. Egyes beszámolók szerint ez hatással lehetett a gyermek korai fejlődésére.
A család kívülről rendezettnek látszott. Édesapja, Bill Letts, a háború idején repülőgép-hordozókon szolgált. Udvarias, megnyerő férfiként ismerték. Édesanyja, Daisy, alacsony, sötét hajú és vonzó nő volt. A környéken szégyenlősnek, halk szavúnak és elégedettnek tartották.
A látszat mögött azonban komoly gondok húzódtak. A család 1950-ben költözött egy új önkormányzati házba Northamben. Daisynek ekkor már három gyermeke volt, férje pedig gyakran távol tartózkodott a haditengerészeti szolgálata miatt.
A magára maradt nőn egyre erősebben mutatkoztak a depresszió jelei. Megszállottan ügyelt a tisztaságra, és a házat, saját magát, valamint a gyerekeket is természetellenes alapossággal súrolta. Viselkedése fokozatosan kiszámíthatatlanná vált.
Elektrokonvulzív kezelés a terhesség alatt
1953-ban Daisy idegösszeomlást kapott, ezért egy bidefordi pszichiátriai intézetbe szállították. Ott elektrokonvulzív terápiát kapott. A kezelés során leborotválták a haját, elektródákat helyeztek a fejére, majd elektromos impulzusokat vezettek az agyába. A beavatkozások eszméletvesztéssel és erős görcsrohamokkal jártak.
Daisy ekkor már terhes volt az ötödik gyermekével, a kezeléseket azonban a terhesség alatt is folytatták. A beszámolók szerint az utolsó alkalmakra néhány nappal a szülés előtt került sor.
Amikor a kislány megszületett, a család mindenki a szépségét dicsérte. Már csecsemőként is feltűnő szokásai voltak: hosszú időn át ringatta a fejét, testvérei pedig arra panaszkodtak, hogy éjszakánként ritmikusan a kiságyhoz ütögette.
Ahogy nőtt, a mozdulatok nem tűntek el. Gyakran előre-hátra lengette a fejét, és közben mintha teljesen elzárkózott volna a környezetétől. Ezek a viselkedési minták a család számára is nyugtalanítóak voltak.
Édesapja állítólag pszichiátriai problémákkal küzdött, többek között paranoid skizofréniával. Jane Carter-Woodrow szerző szerint a férfi szexuálisan bántalmazta és manipulálta a lányát. Az írónő azt is felvetette, hogy a nagyapa részéről is érhette bántalmazás.
Találkozás a későbbi férjével
A fiatal lány mindössze 15 éves volt, amikor egy buszmegállóban megismerte későbbi férjét, Fred Westet. A férfi tizenkét évvel idősebb volt nála, elvált, és már gyermekei is voltak.
A kapcsolatuk gyorsan romantikussá vált. A lány később Fred gyermekeinek dajkájaként dolgozott. Ez a kezdetben ártatlannak tűnő szerep később egy olyan kapcsolat alapja lett, amely súlyos bűncselekményekhez vezetett.
Fred West saját állítása szerint gyermekkorában bántalmazást szenvedett el, és több súlyos fejsérülést is szerzett. Ezek szerinte megváltoztatták a személyiségét. Már tizenéves korában komoly bűncselekményeket követett el, köztük szexuális támadásokat, felnőttként pedig továbbra is erőszakosan és manipulatívan viselkedett.
A pár az 1970-es évek elején házasodott össze. Ezután a bűncselekmények egyre súlyosabbá váltak.
Első közös gyermekük 1970-ben született, Fred korábbi kapcsolatából származó lányai azonban szintén veszélyben voltak. Néhány hónappal később, miközben Fred börtönben ült, Rose megölte a háztartásban élő nyolcéves kislányt. A gyermek holttestét a gloucesteri házuk konyhaablaka alatt temették el.
A bűncselekmények egyre szaporodtak
1973-tól a pár fiatal nőket kezdett célba venni. Gyakran bébiszitteri vagy dajkai munkát kínáltak nekik, majd a Cromwell Street-i otthonukba csalták őket.
A házban az áldozatokat szexuálisan bántalmazták és megkínozták. Többeket meggyilkoltak, feldaraboltak, majd a ház körül vagy az ingatlan alatt temettek el.
A West házaspár saját gyermekei sem menekültek meg. Mind a kilenc gyermek fizikai, lelki és szexuális bántalmazást szenvedett el. A kórházi dokumentumok szerint 1972 és 1992 között összesen 31 alkalommal kezelték őket sérülések miatt, a szociális szolgálatokat azonban senki sem értesítette.
A család utolsó ismert gyilkossága a lányuk, Heather West meggyilkolása volt 1987-ben. Heather megpróbált kiszabadulni szülei ellenőrzése alól, ezért vált a pár célpontjává.
Hogyan derültek ki a bűncselekmények?
A hatóságok akkor figyeltek fel a családra, amikor valaki névtelen bejelentést tett Heather eltűnésével kapcsolatban. A lány korábban beszélt egyik barátjának az otthonában tapasztalt bántalmazásokról.
A nyomozók később több testvér vallomását is rögzítették, az orvosi dokumentumok pedig igazolták, hogy a gyerekeket hosszú időn át bántották. A gloucestershire-i rendőrség irataiban egy régi családi „vicc” is szerepelt, amely szerint az egyik eltűnt lány „a terasz alatt van”.
Az első vádemelést mégis ejtették a szülők ellen. Egy kitartó nyomozó azonban nem hagyta annyiban az ügyet. A rendőrség végül házkutatási engedélyt szerzett, majd feltárta a 25 Cromwell Street alatti területet.
A nyomozás során megtalálták Heather maradványait. Fred West később több gyilkosságot is beismert. Rose Westet 1994. április 20-án tartóztatták le.
A történet hamarosan az egész országot megrázta. A két név örökre összekapcsolódott a bűncselekményekkel: Rose West és férje, Fred West kettős életet élő sorozatgyilkosok voltak.
Letartóztatásukkor öt kiskorú gyermeküket állami védelembe vették.
A tárgyalás és az ítélet
Fred West nem jutott el a tárgyalásig. 1995. január 1-jén öngyilkosságot követett el, Rose West azonban bíróság elé került.
Az 1995-ös tárgyaláson azt állította, hogy férje áldozata volt, és nem vett részt a gyilkosságokban. Több tanú vallomása azonban ellene szólt. Köztük volt mostohalánya, Anna Marie, édesanyja, Daisy, testvére, Glenys, valamint Owens is, aki túlélte a pár egyik korábbi támadását.
A tárgyalás során Rosemary West többször sírt a tanúk padján. Amikor a bizonyítékokat ismertették, könnyek között azt mondta, hogy „sajnálja” a történteket.
Védői szerint Rose nem tudta, mi zajlik az otthonukban, és férje befolyása alatt állt. Azt hangsúlyozták, hogy mindössze 15 éves volt, amikor megismerte a nála jóval idősebb, akkor még házas Fred Westet. Álláspontjuk szerint a férfi könnyen manipulálhatta a fiatal lányt.
Az ügyészség ezzel szemben úgy érvelt, hogy Rose ugyanabban a házban élt, ahol a bűncselekmények történtek, ezért nem lehetett teljesen tudatlan.
Rose a vallomásában azt mondta, hogy Fred gyakran kizárta a családot a pincéből. „Azt mondta, hogy ott nincs helye terhes nőknek vagy kisgyerekeknek. Bezárta az ajtót, és azt csinált, amit akart” , idézte fel.
Janet Leach, aki Fred West kirendelt segítőjeként és bizalmasaként vett részt az ügyben, szintén tanúskodott. Elmondása szerint Fred beismerte neki, hogy Rose „fontos szerepet játszott” a gyilkosságokban. Leach azt is közölte, hogy a letartóztatásuk előtt a házaspár megegyezett: Fred magára vállalja a bűncselekményeket.
A hét hétig tartó tárgyalás végén Rose Westet tízrendbeli gyilkosságban találták bűnösnek. Életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
Azóta is ártatlannak vallja magát. Fellebbezései azonban nem jártak sikerrel.
A 25 Cromwell Street-i házat, ahol a pár a legtöbb bűncselekményt elkövette, 1996 októberében lebontották.
Rose West napjainkban
Rose West jelenleg a nyugat-yorkshire-i HM Prison New Hall börtönben tölti büntetését. Szabadidejében zenét hallgat, társasjátékokat játszik, és keresztszemezést tanít rabtársainak.
Az évek során többször áthelyezték másik büntetés-végrehajtási intézetbe. Az egyik költözésre azért került sor, mert merényletet terveztek ellene.
A Fred and Rose West: A British Horror Story című Netflix-dokumentumsorozat 2025. május 14-én jelent meg. A műsor újra a figyelem középpontjába állította az ügyet.
Anna Marie, a West házaspár legidősebb életben maradt gyermeke volt az egyetlen testvér, aki a tárgyaláson részletesen beszélt az otthonukban elszenvedett bántalmazásokról.
Anna Marie férje 2025 májusában a Daily Mailnek azt mondta, hogy a nő továbbra sem tartja a kapcsolatot testvéreivel, noha néhányan közülük egymás közelében élnek.
„Azok a testvérek élnek együtt azzal a szenvedéssel és fájdalommal, ami abban a házban történt. A trauma talán túl nagy ahhoz, hogy kapcsolatot tudjanak tartani egymással” , mondta. „Bár néhányan közel laknak egymáshoz, nem beszélnek és nem találkoznak, mert ez újra feltépné a régi sebeket.”
A dokumentumsorozat által kiváltott érdeklődésről is beszélt:
„Az ügy néhány évente ismét bekerül a hírekbe, most például az új dokumentumfilm miatt. A közönség ilyenkor újra érdeklődni kezd, a gyerekek azonban minden nap együtt élnek azzal a fájdalommal, amit az otthonukban átéltek.”
