Will Jimeno 2001. szeptember 11-én úgy indult dolgozni, mint bármelyik másik napon. A New York-i Kikötői Hatóság rendőreként szolgált, ám a műszakja rövid idő alatt élet-halál harccá változott.
Amikor az első repülőgép a World Trade Centerbe csapódott, Jimeno tudta, hogy nagy baj történt. A többi rendőrrel együtt Alsó-Manhattan felé sietett. Nem menekültek a katasztrófa helyszínéről, hanem egyenesen oda tartottak, hogy minél több emberen segítsenek.
A Déli toronyban azonban minden pillanatok alatt megváltozott. Az épület összeomlott, Jimenót pedig hatalmas beton- és acélhalom temette maga alá.
A közelében több rendőrtársa is ott volt, akik vele együtt léptek be az épületbe. Közülük néhányan soha nem jutottak ki. Jimeno súlyos sérüléseket szenvedett, a teljes sötétségben rekedt, és fogalma sem volt arról, hogy a mentők mikor, vagy egyáltalán megtalálják-e.
Egyetlen lehetősége maradt: várni, remélni, hogy rábukkannak, és mindenáron életben maradni.
Jimeno házas volt, felesége, Allison pedig második gyermeküket várta. Ahogy teltek az órák, a férfi gondolatai újra és újra a családjához tértek vissza. Csak arra tudott gondolni, hogy viszontláthassa a feleségét, és találkozhasson születendő gyermekével.
Egy ponton már biztosra vette, hogy a romok alatt fog meghalni. Ekkor megkérte a mellette rekedt kollégáját, John McLoughlin őrmestert, hogy ha ő nem éli túl, adjon át egy utolsó üzenetet Allisonnak. Azt szerette volna, ha a kislányukat Oliviának nevezik el.
A várakozás percei előbb egy órává, majd két és három órává nyúltak. A két férfi közben egymást biztatta, imádkozott, beszélgetett, és minden apró reménybe kapaszkodott.
Csaknem 13 órával a tornyok összeomlása után végre meghallották őket a mentők. 2001. szeptember 11-én késő este Will Jimenót kihúzták a World Trade Center romjai alól. Egy betonlap szorította a földhöz, és súlyos sérüléseket szenvedett.
Amikor felnézett az égre, megkérdezte az egyik tűzoltótól:
„Mi történt mindennel?”
A válasz hallatán sírni kezdett:
„Minden odalett, fiam.”
A People Magazine című lapnak adott új interjúban Jimeno elmondta, hogy ez volt az első alkalom, amikor elsírta magát.
„Nem sírtam, amikor megsérültem. Akkor sem sírtam, amikor a fiúk meghaltak.”
A rendőr három társára, Dominick Pezulóra, Antonio Rodriguesre és Christopher Amorosóra utalt. Ők Jimeno mellett voltak, amikor a tornyok összeomlottak.
„Tudtam, hány ember maradt még azokban a tornyokban”
„Azért sírtam, amikor megláttam, hogy az épületek eltűntek, mert tudtam, hány ember maradt még azokban a tornyokban” – idézte fel.
Jimenót szeptember 11-én a Bellevue Kórházba szállították. Amikor megérkezett, meglepve látta, hogy a sürgősségi osztály üres. Az orvosok azt mondták neki: „Most maga az egyetlen betegünk.”
Aznap éjjel kétszer is leállt a szíve. Az orvosoknak fel kellett nyitniuk a sérült testrészeit, mert az izmai elhalni kezdtek.
A sebészek hosszú bemetszéseket ejtettek a bal lábán, a csípőjétől egészen a bokájáig. A vádliján és a combja belső oldalán is mély vágásokat készítettek, hogy megpróbálják megmenteni a károsodott izmokat.
Jimenón összesen nyolc műtétet hajtottak végre. A bal lábán lévő sebeket a jobb lábáról vett bőrátültetésekkel fedték le. A férfi azonban túlélte a támadást.
A kislánya meglátogatta a kórházban
Jimeno szerint a felesége, Allison sokat segített neki a felépülésben. Folyamatosan mellette volt a kórházban, és a férfi úgy fogalmazott, hogy felesége ereje még ma is támogatja.
Néhány héttel a terrortámadás után, októberben négyéves kislánya, Biancha meglátogatta.
„Belépett a szobába, és azt mondta: ‘Szia, apa!’ A kezében egy kis tököt tartott, amit nekem választott. Odajött hozzám, és megpuszilt” – emlékezett vissza.
„Igen, akkor sokat sírtam. Annyira örültem, hogy láthatom. Még nem tudtam járni, és nagy fájdalmaim voltak, de ez különleges pillanat volt. Akkor éreztem először igazán, hogy túléltem.”
Olivia Will Jimeno születésnapján jött világra
- november 26-án, a 34. születésnapján Jimeno kerekesszékben ült Allison mellett, amikor megszületett a kislányuk, Olivia.
A család szeretete segített neki továbbmenni, de a szeptember 11-én átélt események lelki következményei később is hatással voltak rá. Poszttraumás stressz miatt terápiára járt.
„Az embernek tovább kell lépnie” – mondta a People Magazine munkatársának. „A fájdalom pedig arra ösztönözhet, hogy újra megtaláld a saját napfelkeltédet.”
Will Jimeno túlélte a World Trade Center elleni támadást, de 2001. szeptember 11-e örökre megváltoztatta az életét. Története annak a bátorságnak és áldozatvállalásnak állít emléket, amelyet sokan tanúsítottak azon a napon. Azokra is emlékezünk, akik soha nem térhettek haza.
Soha nem felejtünk.
