Lehetsz te a legfigyelmesebb ember a társaságban, mégis azt veszed észre, hogy a barátságok lassan elhalnak. Ez elsőre igazságtalannak tűnik. Sokan azt gondolják, hogy a jólelkű, segítőkész embereknek könnyű a közeli kapcsolatok megtartása. Mégis, sok gondoskodó ember küszködik ezzel, nem azért, mert „kevesebb” lenne, hanem mert néhány jó szándékú szokás távolságot teremt.
A legerősebb tulajdonságaid néha ellened fordulnak. A mély empátia túlzott aggódásnak tűnhet. A nagylelkűség kelthet bűntudatot a másikban, mintha tartozna neked. A hűség pedig néha birtoklásként hat. Ezek alapvetően értékes vonások, csak közben könnyen félreérthető jelzéseket küldenek. Nem kell kevésbé kedvesnek lenned, inkább másképp érdemes megmutatnod a törődést.
Miért taszíthat el másokat a „túl kedves” viselkedés?
A Yale-en végzett tanulmányban a kutatók furcsa dolgot fedeztek fel azzal kapcsolatban, hogy a kedvesség hogyan befolyásolja az ember barátságok fenntartására való képességét. A kutatók 425 család adatait elemezték, és azt látták, hogy a másik védelmére irányuló, túlzó alkalmazkodás sokszor ront a helyzeten. A folyamatos engedékenység nem oldja meg a problémákat, inkább növeli a feszültséget. A tanulmány szerint ez a minta akár a kapcsolati működészavarok jelentős részéhez is hozzájárulhat. Emiatt a találkozások könnyen erőltetettnek hatnak, nem pedig természetesnek.
Ezért éreznek sokan csalódottságot, akik mindig másokat tesznek első helyre. Ha állandóan alkalmazkodsz, idővel megjelenhet a kimerülés. Az ilyen érzelmi kimerülés lassan sértettséget is hozhat, csak épp a gondoskodó emberek ritkán mondják ki. Mivel a határok nem hangzanak el, a barátok sokszor azt sem tudják, hogy baj van.
Közben egy mélyebb ok is meghúzódhat a háttérben. Akik nem hiszik el, hogy nekik is jár a törődés, gyakran ezt üzenik a viselkedésükkel. Lekicsinyítik a saját gondjaikat, elütik a dicséretet, és ritkán kérnek segítséget. Ez az önelhanyagolás viszont megakadályozza azt a kölcsönösséget, ami a jó barátság alapja. Ha valaki csak ad, de sosem fogad el, idővel felborul az egyensúly.
A konfliktuskerülés hasonló csapda. A kisebb bosszúságokat elnyomod, aztán ezek összeadódnak, és végül nagy baj lesz belőlük. Ilyenkor vagy hirtelen robbanás jön, vagy csendes visszahúzódás. A barátok pedig értetlenül állnak a távolság előtt, mert korábban nem kaptak visszajelzést.
Mindez a közelséget is gátolja. Ha te mindig meghallgatsz, de a saját érzéseidről alig beszélsz, nehezebb igazi intimitást kialakítani. A barátaid szívesen támogatnának, csak épp nem tudnak, ha folyton kizárod őket.
Kommunikációs csapdák, amik észrevétlenül távolítanak el
Az üzenetküldés sokaknál ráerősít a túlgondolásra. Hangszín és arckifejezés nélkül könnyebb félreérteni a másikat. Előfordul, hogy 20 percig fogalmazod a „tökéletes” választ, aztán mégis rosszul csapódik le. A nonverbális jelek hiánya elveszi azt az érzelmi pluszt, ami a kapcsolódást adja, ezért a feszültség is nőhet.
A Washingtoni Egyetem kutatói megállapították, hogy a szociális szorongással küzdő emberek úgy vélték, hogy barátságaik átlag alattiak, de barátaik nem értettek egyet ezzel. A barátok inkább úgy írták le, hogy a kapcsolat „más, de nem rosszabb”. Ha minden mondatot elemezgetsz, könnyen torzul a valóság. Semleges reakciókat is elutasításnak olvashatsz. Ez a belső fáradtság aztán a beszélgetéseidben is megjelenik, és a másik megérzi a feszültséget. Ilyenkor a találkozás kevésbé felszabadító, inkább terhesnek tűnhet.
A helyzet akkor romlik igazán, ha kimondatlan elvárások kerülnek a képbe. Például azt várod, hogy a barátod ráérezzen az igényeidre, miközben nem mondod el őket. Vagy azt hiszed, csak folyamatos kapcsolattartással lehet „életben tartani” egy barátságot. Amikor a valóság nem passzol ezekhez a rejtett szabályokhoz, a másik fél könnyen hátrébb lép.
Ez különösen fájó lehet a nagyon érzékeny embereknek. Ők gyakran pont akkor menekülnek el egy helyzetből, amikor a kapcsolódás számítana. A hangos, zsúfolt programok túlingerelhetik őket, ezért hamarabb lelépnek. A barátok viszont nem mindig látják a túlterheltséget, csak azt érzik, hogy nincs kedved hozzájuk. Ezután kevesebb meghívás jön, és a magány még erősebb lesz. Aki pedig leginkább gyengéd kapcsolódásra vágyik, végül pont attól zárja el magát.
Apró szokások, amik lassan kikezdik a barátságot
Az Ohio Egyetem kutatói, Laura Stafford és Daniel Canary öt viselkedési tulajdonságot vizsgáltak, amelyek megmagyarázzák, hogy egyes emberek hogyan tudnak egészséges barátságokat fenntartani: pozitív hozzáállás, nyitottság, megnyugtatás, felelősségmegosztás és a társadalmi hálózatok fenntartása.
Ugyanez a szemlélet három gyakori mintát is megmutat, amelyek sokat ártanak.
Az első a megbízhatatlanság. A késések, a lemondott programok, a hetekig félbehagyott válaszok és a fél figyelemmel letudott találkozók mind ugyanazt üzenik: nem fontos a kapcsolat. Pedig a bizalom inkább a kicsi, állandó gesztusokból épül, nem a nagy, ritka ígéretekből.
A második a tartós negativitás. Ha minden beszélgetés panaszkör, a másik elfárad melletted. A barátok szeretnek támogatni, csak közben nekik is kell, hogy feltöltődjenek. Ha a kommunikáció mindig „terápia”, és ritkán közös öröm, akkor idővel csökken a kedv a találkozásokhoz.
A harmadik a gyenge határhúzás. Aki nehezen mond nemet, gyakrabban ég ki társas helyzetekben is. Ráadásul az állandó beleegyezés sokszor nem tiszteletet hoz, hanem természetesnek vett elvárást. A világos határok biztonságot adnak, és hosszú távon jobban védik a barátságot.
Tanuld meg elfogadni azt, amit te is adsz
A túlgondolás, a konfliktuskerülés és a folyamatos adás gyakran szeretetből jön. Mégis, a barátaid megérezhetik a feszültséget, amikor mindent elemezel. Nyomásnak is élhetik meg, ha mindig tartod bennük a lelket, de a saját nehézségeidet nem osztod meg. Ami neked figyelmességnek tűnik, az nekik néha túl sok.
Nem kell abbahagynod a törődést, csak érdemes más irányba terelni. Kezdd azzal, hogy te is mesélsz arról, mi történik veled, nem csak meghallgatod a másikat. Emellett húzz határokat még azelőtt, hogy kimerülnél. A kisebb problémákat pedig hozd fel időben, amikor még könnyű javítani rajtuk. A fordulópont akkor jön, amikor megengeded, hogy mások is gondoskodjanak rólad. Ha ugyanolyan természetesen tudsz elfogadni, mint adni, a barátságok újra egyensúlyba kerülnek, és a közelség is könnyebben megszületik.
