Az anya pórázt és hátizsákot rak a fiára, és elmagyarázza, miért csinálja ezt

A szülői nevelés nem egy mindenre egyformán alkalmas folyamat.

Könnyű általánosítani és ítélkezni mások felett, de az igazság az, hogy senki sem ismeri a teljes képet. Egy anyuka ezt túlságosan is jól tudja. Rachel Butcher rengeteg kritikát és rosszalló pillantást kapott, amikor látták, hogy hátizsákos pórázt használ örökbefogadott fiával.

Az egyik ilyen eset miatt Rachel sírva fakadt, és úgy döntött, hogy a Facebookon elmagyarázza a saját verzióját. Bár a poszt jelenleg nem elérhető, a Brightside beszámolója szerint a bejegyzése azzal kezdődött, hogy a napja rendkívül nehéz volt, és ezt írta: “A fiunknak több energiája van és sokkal gyorsasabb, mint egy átlagos 21 hónapos gyerek. Az amúgy is durván kezdődő gyógyszerkezelésén kívül alig tudunk valamit a biológiai családjáról és a genetikájáról. Szóval lehet, hogy csak olyan tapasztalatokból kifolyólag is hiperaktívabb, amiről nem tudok”.

Kényelmetlenül érzem magam, amikor látom a szülőket, akiknek a gyermekük pórázon van a hátizsákjukon. Az egy gyerek, nem egy kutya.

Butcher bevallotta, hogy ő is olyan ember volt, aki elítélte a többi anyukát, amiért pórázon tartják a gyerekeket. Csodálkozott, hogy nem tudják kontrollálni a saját gyerekeiket. De miután maga is szülő lett, rájött, hogy ez sokkal nehezebb, mint azt az ember gondolná.

Elmagyarázta a pórázzal összekötött hátizsák történetét, mondván: “A gyermekem gyorsabban fut, mint én. A méheltávolításomból származó hegszövet miatt néha nehezemre esik futni, hogy lépést tartsak vele. Azt is tudni kell, hogy a műtétem előtt vallásosan futottam versenyeket és minden nap futottam. Szóval ez nem a lustaság miatt van. A gyermekem azt is utálja, ha be van zárva, legyen szó autósülésről, etetőszékről, babakocsiról – vagy, ami sokkoló, bevásárlókocsiról.

A Shiptet (házhozszállító szolgálat) gyakrabban használom, mint kellene, mert hihetetlenül nehéz néha egyedül elmenni vele. Jöttem már haza sírva, mert elhagytam a boltokat, mielőtt befejeztem volna a bevásárlást, mert összeomlott, akkor is kaptam gúnyos megjegyzéseket és csúnya pillantásokat.”

“De a mai nap, a mai nap rosszabb volt. Elmentünk a Targetbe, és a hátizsákját viselte, és CSODÁLATOSAN csinálta. BOLDOG volt, nevetett, mosolygott, és igen, futkorászott, de közel volt hozzám. A pillantások és az oldalpillantások, amiket nem kevesebb, mint 5 embertől kaptam, arra késztettek, hogy felkapjam a 2 tárgyamat és elmenjek. Nem tudom, hogy a nők miért érzik szükségét annak, hogy olyan gyakran ítélkezzenek és megszégyenítsék az anyákat. Ami a te gyerekednek jó, az nem feltétlenül jó az enyémnek.” Hozzátette: “A fiam most már majdnem három éves, és még mindig fut – mintha teljes erőből sprintelne -, még mindig jár OT-re, PT-re és logopédiára, és dolgozunk a fejlődési elmaradásain, és jól fejlődik. Jegyezd meg a nevét, egy nap futó lesz belőle!”

Szóval ez az anyuka helyesen vagy helytelenül cselekszik?

“Ez egy személyes döntés” – mondja Dr. Adam Spanier, a Marylandi Egyetem orvosi karának gyermekgyógyász professzora és a Marylandi Egyetem Gyermekkórházának gyermekorvosa a Good Housekeeping szerint.

“Ez jó megoldás lehet egy olyan gyermek számára, aki hajlamos elkóborolni, ha nincs szoros felügyelet alatt, tömegek számára, hogy elkerülje az eltévedést, fejlődési elmaradással küzdő gyermek számára, és olyan gyermekek számára, akiknek impulzuskontroll problémái vannak”.

Hozzáteszi: “Nem támogatom kifejezetten a póráz használatát. A gyermek életkorától függően pszichológiai stressz is előfordulhat”. A fulladás vagy az elesés kockázata is fennállhat – mutatott rá. Ha mégis a póráz használata mellett dönt, válasszon hámot vagy hátizsákos stílust – mondja. “Vannak kézzel fogható vagy kézzel fogható pórázok, ahol a szülő fogja az egyik végét, a gyermek pedig a másikat, de ezek a gyermek együttműködését igénylik” – magyarázta.

Sokaknak vegyes érzései vannak a gyerekpórázokkal kapcsolatban. Egyesek szerint kegyetlennek tűnik, mások viszont praktikusnak találják. Te mit gondolsz?

via